latok hibákat, de nem javítok most.

Egykezű túlmozgásos

állapot ez, nem más.

A lábfej első hajlási pontja

Közben megrajzoltam a gyaloglórobot teljes modelljét amit majd mozgatni szeretnék, s ha ez is megvan jöhetnek a ruhák, haj egyebek...

Még látszik, hogy periódikusan ugrál a videó, mert jelenleg csak a jobb láb lép többször egymás után, így nem kell a takarásokkal bíbelődni, mert nem érezhető a térbeliség.
Majd, ha már a modell kb jó lesz, megrajzolom a bal láb lépését is, s remélhetőleg eltűnik az ugrás, mindkét láb gördülékenyen... Szóval ez most egy láb, ami kettőt játszik.

Most járni tanulok

A fejembe vettem, hogy megfejtem a járást, mint olyat. Mert látszólag nagyon egyszerű, de nem az.
Szóval, ha lyukas óra van -mert ugye unalmas órán én sose rajzolnék- papírfecnik, folyamatábrák, számolás és reménykedés, hogy befotózva sétálni fog....
Először csak úgy Bummbele megrajzoltam mindent, de rájöttem, ez így nem működik, mert nem szimmetrikus és nemmellesleg hátrafelé megy, így most egy új módszerrel: részenkénti szintézissel próbálok rájönni arra, amit már az ovisok is tudnak: Mitől járás a járás.

A kezdetleges tolató videó volt ez.

Hogyan ne vágjunk fát

Nem vagyok jártas az irodalom előállításában, elméletében, vagy fogyasztásában, csak kedvtelésből próbáltam írni egy regényt, méghozzá bűnügyit -Végül is ez lett volna a fő szál, bár, lehet, te mást gondoltál volna-.
Végül persze ez sem sikerült (már nem az első próbálkozás) így arra jutottam, hogy ezt-azt nem árthat szem előtt tartani favágás előtt, nehogy baj legyen belőle később.

Ha belegondolok miből is áll az alapötlet (Néhány szereplő a fő történet esetleg "poénok" a megfogalmazásban, jellemekben vagy a bemutatás szemszögében, miegymás.) ami később meghatározza az egész salátát, arra jutok, hogy kell mindenképpen egy fő történet.

A fő történet nem elég. Nem mondhatom azt, hogy van egy gyilkosság, egy nyomozás és a végén a lebuktatás-büntetés, mert nem triviális a dolog (Ma már mindent szabad, ha van aki megegye.)
Inkább azt mondanám:
Van egy bűntény (amit nem feltétlen kötelező elkövetni, akár megmaradhat többnyire elvi síkon is, miért ne? Pl Minority riport, bár az film.) Aztán lesz ennek kapcsán egy nyomozás, vagy valamiféle bonyodalom, és aztán a megoldás: ami nem feltétlen a "lebuktatás", nézőponttól függetlenül -miért ne?- lehet a bűntény elkövetése is (Pl hosszas előkészítés után sikerül ellopni a gyémántot, miközben a rendőr is nyomon van, vagy kitudja?).
Szóval van már bűntény, nyomozás/kifejtés, és következmény.

Szerintem amatőr húzás lett volna ennyire nyilvánvaló bagatell regényt írni.
Kellenek bele mellékszálak is, amik nem engednek tisztán látni. Érzelmileg befolyásoljuk a szereplőket és az olvasókat, hogy ne láthassák, mi történik valójában (Ugye legegyszerűbb módja egy szerelmi szál-erről tudnék mesélni- s legnehezebbnek számomra a hamis nyomok bevezetése bizonyult, mert azokra is magyarázatot kellett volna adnom.-)
Nem tartom jó ötletnek a szálak elvágását és kuszán hagyását, bár az elbizonytalanításhoz biztosan jók, minden estre kidolgozatlan, következetlen fércmű hatását keltik, és félek, hogy elveszik a főszál logikusságába vetett hitet az olvasóból.

(Most már el kéne döntenem, hogy megírom-e még ezt a regényt, vagy sem, mert ez alapján a hangnememet finomíthatnám...)

Úgy gondolom, kétféle mellékszál létezhet egy műben (S ez nem szám béli korlát): Az a mellékszál, ami befolyásolja a szereplők és az olvasó véleményét-ilyen téren része a főszálnak is helyenként, bár ha már a "szál" kifejezést használom, időnként rácsomózom csak a fő fonalra (Pl a szerelem miatt helytelenül/helyesen ítélnek meg valamit a szereplők, s ez befolyásolja a döntéseiket.)
S ott van az a mellékszál, ami csak van. Felüdítő limonádé egy feszült pillanat után/közben vagy "emberibbé" teszi a környezetet...

S ezen kívül valahogy meg kell érkeztetni az olvasót a könyvbe, be kell neki mutatni a szereplőket, helyszíneket, tárgyakat, véleményeket ilyesmiket. -Szerintem ez is felfogható egy szálnak, de még nem mondom el miért, csak majd később.- Persze ez sem feltétlen a mű elején van, mert ma már butácskán hatna az első fejezetben leltárba venni a szín valamennyi szereplőjét, és kellékét, mint a drámák -vagy mégis jó lenne?... Végül is a formatörés is jó, a formakövetés is jó...- Valahol a cselekmény is bemutatja a szereplőket, s a beszélgetések, gondolatok... És azok is szálak, mert a beszéd előre és hátra utal a történetben és ezt is szem előtt kéne tartani...
Tehát van már, főszál, mellékszál és a szereplők bemutatásának szála, amik mennyiségüket, arányaikat és elhelyezésüket tekintve szabadok.

Kellenek még szereplők...
A könyv szereplői tiszta sort jelentenek, hiszen csak kell egy két karakter, jellemek, az ő sajátos szabályrendszereik, külső-belső vonásaik... Ezt nem kell mindig tálalni, sokszor kiderül magától is, néha megéri hangsúlyozni, ki-mit szeret, -ezen a téren sem kötnék ki semmit, csak hogy meglegyen, ki milyen a könyvben-
Ócska könyv lenne, ha a szereplők nem változnának semmit, hiszen még a gépek is tudnak változni... tehát valamiképpen a jellemeket is akkor tudom felvetni, ha megvan a történet? Vagy a történetet a jellemek alakítják?
-hmm...-
Azt hiszem, ha csak a jellemek vannak meg előre, s a sztori még várat magára, akkor előáll a Dallas effektus: bármeddig csűrhetem-csavarhatom a szálakat, soha nem dől ki az a fa.
Ha meg megvan előre a történet, akkor a jellemek változása nem befolyásolhatja a könyvet...
Meg aztán ahogy leírom a szereplőket... Ha nekem szimpatikus, valószínű neked is az lesz, s a "rossz" is lehet "jó", ha úgy mutatjuk be a történetet.

És, ha már ennyire számít a bemutatás, akkor, ott vagyok én, mint író!
Én milyen vagyok? Bőbeszédű? Mindenttudó? Zavaros? Vicces? Cinikus? Nemtudom? Végül is az egész könyvben én fogok beszélni, akkor is, ha azt akarom elhitetni, hogy a szereplők beszélnek.
És ott vagy te: Te mit gondolsz elsősorban a történetről és a szereplőkről, mondjuk a huszadik oldalon már remélsz valamit, hogy mi lesz a vége?
És mit gondolsz rólam? Elhiszed, amit mondok? Én-ugye- mondhatnám, hogy "Nem foglak ebben a könyvben befolyásolni" de máris hazudtam, mert vagy bekajálod és azt mondok, amit akarok, vagy azt gondolod, hogy "Na neeee... Pont te nem?"
És -hogy visszatérjek- a szereplők is abban a kontextusban válnak szállá, ahogy megismered őket, mert ha rögtön mindent kitálalnék, csak csomók lennének a vezérfonalon, s nem jelentenének izgalmat. (szerintem)
No meg arról sem szabad megfeledkeznem, hogy a te fejedben összeálló élmény nem feltétlen az a világ, amit én kitaláltam és megírtam, ha máshogy értelmezed, akkor én már hogyan mondjam meg utólag, hogy de-de-de? A legjobb talán az lenne, ha pontosan ismernélek és aktívan bevonnálak a történetbe, tán még a megírásba is, hogy tudjam, mi az, amit jobban szeretnél tudni, és hogy mivel csaphatlak be.

Jó, hogy mondod a világkép... Mert a történetet befolyásolja a történet világa, tárgyi feltételei (Robinson egy kéznél lévő zsebtengeralattjáróval lelécelt volna egy óra alatt és akkor hol a regény?) jogi környezete (Ha a nagymama megevése nem bűn, mert a vadon törvényei uralkodnak, akkor a vadász milyen jogon öli meg, vagy, ha már megölte, miért nem eszi meg?)
És az általános gondolkodásmód, látásmód, úgymond társadalmiság is meghatározza a szereplők jellemét, gondolkodását. -Khm, hát fura is lenne Odüsszeusz, ha szabaccság-tessvériség-egyenlőssség nevében kaszabolná a rabszolgatartókat-

S talán, ha mindezt kiterveltem, akkor már lenne esélyem arra, hogy megírjam a regényemet, s akkor akár Orwell regényíró gépét is használhatnám elterjedt utópiájából importálva...(bár, annyira tán már ismersz, hogy ilyen nagy fokú összpontosítást nem feltételezel rólam)...
S ahogy tovább gondolom a már meglévő gondolataimat, egyre inkább azon kapom magam: csak akkor vághatom ki a fát, ha már kivágtam. Ilyen módon valahol az írásban magában van a kutya elásva.

Nem találom a hurkot a gondolatban, csak zsong a fejem.

Arra is gondoltam, megírom, hogyan kell működnie ennek a regényíró gépnek, s bemutatom, hogyan találják fel: Mondjuk megbíznak vele egy programozót és egy írót.
Ehhez jó bevezetés lenne, ha egy steril előfeltevés nélküli, érthető világból indulnék s a gép ezt bonyolítaná Agáta Kriszti szintig...

Aztán azt éreztem, hogy a világ leírása már befolyásolna téged, (ha másért nem, hát azért, ahogy leírom) s ha nem írnám le, túl rideg lenne számodra, nem lenne benne semmi emberi.

Végül csak ennyit tudtam írni:

"Ketten" de ezt is elvetettem.

semmiseg

neha mar nem tudom eldonteni,hogy paranoia, vagy szukseges ovatossag van fennforgasban.
egesz nap kamerak kozt elni, vissza-visszanezni onmagamt, mintha sajat foglyom, s egyben rabtarsam lennek egy mobil bortonben.
a visszajatszasban, mintha vali mas nyitna ki az ajtot, s mintha valaki idegen setna a lepcsokon.
megduplazom magam.
hogy megeri-e mindez?
mindig arra kell csak gondolni, hogy hamarosan vege. hamarosan neked sem kell ezzel foglalkozni, mert felszinre bukkannak a dolgok, de addig meg varni kell, s mindent elo kell kesziteni, hogy a tenyek cafolhatatlanok legyenek.
ahogy ezeket a sorokat olvasod breitling mar atfutott majdnem minden adatbazist a rongalok utan kutatva, s vegignezett egy tonna rajzolt nemiszervet, de meg mindig nem talalt semmi osszefuggest.
jo nezni, ahogy kollegai elott pironkodva meseli, mit is csinal tulajdonkeppen minden nap...

mell-ekesen

ahogy neztelek tegnap, sokat gondolkodtam (megesik, ha egyedul van az ember) .
van egy elmeletem, bar nem bizonyitja semmi igazabol, csak a megfigyeleseim.
sztereotipia, bar lehet, hogy csak az en fejemben, hogy a nok szeretik a kidolgozott kockas hasat a ferfiaknal.
magamon meg azt latom, most, hogy hanyagolva lett az edzes es nott a fogyasztas, hogy hasra hizni a legkonnyebb, s cserebe onnan indul meg legkesobb a fogyas...
igy kimondatlanul is el a nok fejeben, hogy a kockas hasu ferfi mindenhol izmos, vagy legalabb nem kover...
a nok eseteben ez nem mondhato el.
talan a szules miatt(?) sokkal erosebb a hasfaluk, s a felules is jobban megy nekik, pedig a melluket is emelniuk kell...
ahogy latom, a ferfiak nagyreszt a formas fenekekert vannak oda...
nem vagyunk egyformak.

Nyomok

Mikrofon, telefon, es az iroda...

Jol gondoltam, Breitling Janos (Mostmar ezt is tudom) elegedetten tert vissza irodajaba, s mar bele is fogott a... kavefozesbe -vegulis miert sietne?-
Hosszasan nezi a kamerakepeket, elemez.
Unalom.

"(...)
-Tulajdonkeppen milyen termeszetu ugyrol lenne szo?
-Cegunk uvegablakat vandal modon megrongaltak a napokban s a tettest feltetlen szeretnenk mihamarabb felelosegre vonni... Tudja... kenyes idok ezek.
-Ertem, termeszetesen(...) Lathatnam a biztonsagi kamera felveteleit?
-Hogyne, Ildoko kedves küldje be Kovacs urat!..."

A "vandal modon megrongaltak" megjegyzes egy hatalmas fekete szinnel felvazolt peniszt es egy hasonloan meretes rozsaszin festekkel elkovetett vaginat jelent.
(vajon van valamifele muveszi megfontolas a szinvalasztas mogott, netan szakmabeli a szentem?)
-S hogy mindezt miert? Jelenleg ez a Breitlingfiverek legnagyobb gondja.-

Kozben en is nyomozgattam:

A honlapjukrol kiderul: a tuzoltosag sajtoreferense nem mas, mint a korabban "fuggetlen" polgarmesterjeloltkent indulo, (am erosen a jelenlegi vezetessel szimpatizalo) Horvath (ennyi eleg is rola, nem tunik fontos nevnek).
Azon a heten epp betegszabadsagat toltotte,(ezt mar egy cigi mellett tudtam meg a portastol, hiaba... a huszonnegyorazo kisemberrel mindeig szot lehet erteni, ha szerencsetlennek adja ki magat az ember, de van egy szal cigije "borravalonak")igy nem volt aki tajekoztassa a sajtot a haztuzrol. (kisvaros...)
Ugy lezarva?
Kiderul.

Breitling és Breitling

Breitling és Breitling...
Ennyi erővel kiírhatnák a homlokukra, hogy "titkosrendőr" vagy "majom".

Hideg reggelre virradt a város, a hópelyhek lomhán szállingóznak a kietlen utcákban.
Lassan megszokom a papírpoharas kávét amit a pékségben lehet kapni... Már nem is tudom mióta üldögélek itt fejhallgatóval (tudom, nem előnyös, mert nem hallom, ha lebuktam és jönnek, de e nélkül még unalmasabb az egész...) a "plázában".
Végre begördül az ezüst Mercedes testes utasával.
Breitling és Breitling színre lép, s már a portán jelvényét lóbálja.
Balek.
Talán sosem találja meg az "ismeretlen tetteseket" akik szilveszterkor megrongálták a bank üvegfalát, pedig a biztonsági kamera felvételeit is meg fogja kapni.
Vajon sejti már milyen mély a nyúl ürege?

-Sose becsüld le az embereket, mert nagyon meg fognak lepni időnként...-

Mostantól körülbelül 2O perc mire az igazgatói irodába jut.
Itt az ideje megkerülni az épületet.

filo-zsofia a mai napra

a dolgok ertelmessege vagy ertelmetlensege csak nezopont kerdese.

tuz van babam!

ujra el kellett hagynom a "parancsnoki kozpontom".
mar amikor a metrora szalltam, ereztem magammon a pasztazo szemek szurasat. Ezt neked is tudnam ajanlni: ha jegyet veszel, mindig csak keveset, keszpenzzel, s a szamladrol sem azonos oszegeket veszel le, sokkal nehezebben talalnak meg.
ovatosan nezek korbe, mintha csak nezelodnek, mmar egesz jol megy, de nem konnyiti a helyzetet, hogy nallunk ilyen bambak az utasok...
borkabat... telefonok, kialvatlan szemek...
egy perc mulva csipogott is a telefonon a mozgaserzekelo, s mar nem is volt kerdeses: a kovetkezo allomason kivartam az utolso pillanatot, kiugrottam s boldogan nyugtaztam, hogy az ajto megint mogottem zarodott... ahogy az ajtohoz rontottak lebuktak. ha gyorsabb vagyok, le is fenykepezhettem volna oket.
jobb, ha vigyazol magadra.
sajnos semmilyen lenyeges vonasuk nem volt, csak a szokasos: viselkedes, mobil a kezben, kenytelen osszepillantasok...

- meg nem erem, hogy lehet, hogy az ujsagok csak egy nappal az elet utan itak meg, hogy leegett a "lakasom"...-

Potencial

Ezen is túl vagyunk. (persze sok minden máson is, de az mellékes.)

Első tény: Az újévi köszngetések s köszntgetések közepette csendesen elköszönt pár millió agysejt a léttől, miközben a rendőrség és a mentők autói szirénázva szelték át a város negyedeit hatodrendű bűnözők, vásott kölykök és potenciális detoxosok miatt.
Általánosan elfogadott káosz, mi legalitást nyer egy napra az évben még a nyakkendős szférában is, mintha már mindegy lenne így a végére.
Őrület, vagy az emberiség valós arca, mit a hétköznapokban elfolyt?

Második tény: Új év, új ügyek Breitling és Breitling magánnyomozó cég számára.
(Lehetne harmadik tény is, de annyit nem ér: szerintem nevetséges elnevezés.)


"Széljegyzet: Ma nem fúj a szél."

rend-szeret-et-len

az eletben maradas egyik legfobb kriteriuma manapsag a rendszer es a rendszer megtoresenek lehetosege a mindenapokban.
szukseg van egy napirendre, celok nelkul nincs ertelme felkelni, s maris uszik a nap.
viszont akkor is begolyozok, ha mindennap egyforma.
s hogy hogyan vegyem ra magamat a nemszeretem dolgokra?
jo kerdes...
ugy tunik a rend nem tartja fonn magat.

a papir

megint en.
vettem egy jo nagy papirt, hogy a megismert tenyeket felvazolhassam. - jobban szeretem, mint a digitalis megoldasokat, mert komplexebben lehet abrazolni( sokszor athuzasokkal) s nehezebben lehallgathato- de rajottem, meg nem tudom mit kene felirni eloszor, hogy ahhoz viszonyithassak, igy ures, de inspiral, hogy osszeszedjem a dolgokat...
-nem is ertem, neked hogy megy ez.-
kuszak a szalak.

ma lattalak az utcan. azt hiszem jobban kene figyelned arra a bordzsekis figurara, bar nem akarlak megijeszteni.

elso nap

Meg faj a tenyeremen a vagas. Nem mely, ne aggodj, csak zavaro.
Szomoru vagyok.Lassan elmulik az ev elso napja.
Most is- mint altalaban- mindent rosszul kezdtem,bar... Bar megigertem most is, mint mindig, hogy megvaltozok.
Ismersz mar, mindig bizok benne, hogy jobb lesz.( miiert vagyok ilyen naiv?)
Edzeni sem edzettem harom napja, ahogy a tanulas is, mint a borravalo...
Talan elvarnad, hogy mint fohos, legyek vonzo es okos, de leagalabb eros- vagy sziplan szeretheto- s ha olvasol, arra vagysz, hogy adjon, de tudnod kell:" nem adhatok mast, csak mi vagyok"
Ha ezeket a sorokat olvasod,valoszinu te vagy az, akit az ablakombol nezek tele fonnal a kezemben.
Ne felj, nem bantalak.
Jo ejt!