neha mar nem tudom eldonteni,hogy paranoia, vagy szukseges ovatossag van fennforgasban.
egesz nap kamerak kozt elni, vissza-visszanezni onmagamt, mintha sajat foglyom, s egyben rabtarsam lennek egy mobil bortonben.
a visszajatszasban, mintha vali mas nyitna ki az ajtot, s mintha valaki idegen setna a lepcsokon.
megduplazom magam.
hogy megeri-e mindez?
mindig arra kell csak gondolni, hogy hamarosan vege. hamarosan neked sem kell ezzel foglalkozni, mert felszinre bukkannak a dolgok, de addig meg varni kell, s mindent elo kell kesziteni, hogy a tenyek cafolhatatlanok legyenek.
ahogy ezeket a sorokat olvasod breitling mar atfutott majdnem minden adatbazist a rongalok utan kutatva, s vegignezett egy tonna rajzolt nemiszervet, de meg mindig nem talalt semmi osszefuggest.
jo nezni, ahogy kollegai elott pironkodva meseli, mit is csinal tulajdonkeppen minden nap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése